A kínai nyelv a sino-tibeti nyelvcsalád tagja. Habár a kínai nyelv több önálló nyelvnek is tekintett nyelvváltozatra oszlik, írott formájában lényegében egyetlen kínai nyelv létezik.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy csak egyfajta kínai írás létezne. A kínai karakterek már mintegy 3000 éve léteznek. Ezek az ősi betűk alkotják a tradicionális kínai írást, amely mára csak Tajvanon maradt hivatalos írásmód. A Kínai Népköztársaságban a Mao Ce-tung által bevezetett egyszerüsített kínai írást használják. A kínai írásjegyek legelterjedtebb latin betűs átírása a pinjin (pinyin).
A kínai nyelv az úgynevezett “izoláló” nyelvek közé tartozik, azaz benne minden szó egy szótagú, és a szavak (szótagok) alakja változatlan. Nincs benne toldalékolás, sem kötött szófaj. Hogy a mondatban egy szó tárgyként vagy melléknévként vagy egyéb szófajként van-e jelen, kizárólag a mondatban elfoglalt helye és a szövegkörnyezet határozza meg. A kínaiban az egyszerű, kiejtett (és kiejthető) szótagok száma csak mintegy 350-400, ezért nagyon sok az azonos alakú szó.
A kínai nyelv tonális nyelv, tehát az egyes szótag kiejtésénél figyelni kell annak tónusára. A legelterjedtebb mandarin nyelvben négy tónus van, de főleg a déli nyelvek általában több (6-10) tónusú nyelvek.
Jelenleg a világon a kínai nyelvet beszélik a legtöbben anyanyelvükként – mintegy 1,2 milliárd ember. Hivatalos nyelv Kínában, Tajvanon, Szingapúrban, illetve az ENSZ hivatalos nyelvei között is szerepel.
A kínaiak nyelvi elvei különböznek a nyugatiakéitól, részben a kínai írásjelek egységesítő hatása miatt, részben Kína Európától különböző társadalmi és politikai fejlődése miatt. Míg a Római Birodalom eltűnése után Európa nemzetekre oszlott, melyek azonosságát gyakran nyelvük adja, Kína megőrizte kulturális és politika egységét, és a birodalomban közös írott szabványt tartott érvényben, noha a beszélt nyelvek különbözősége összehasonlítható az európaiakéval. Ennek eredményeképpen a kínaiak élesen megkülönböztetik az írott nyelvet (wen) és a beszélt nyelvet (yu). Az írott és beszélt formák egységes megkülönböztetése kevésbé szigorú a kínai nyelv esetén, mint a nyugatiak esetén. Az írásra azonban Kínában mindmáig egyetlen szabvány van.